1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

1. tízszer tíz (100). ▸ száz százalékban százalékig ▸ százat teszek egy ellen, hogy | biz száz egyed, (pénz)egység. százra tartja. | sp biz százméteres táv. százon indul. | biz száz kilométeres táv. mennyit fogyaszt az autód százon? | a századik év. kr. e. százban. | a százas számú épület, helyiség. váci út száz. | ▸ százan ▸ százszor

2. gyak. túlzó igen sok. száz éve várlak!; ▸ ha száz keze volna, akkor se győzné!; száz és meg száz ▸ százak ▸ valakiknek a, valamiknek a százai ▸ százával, százszámra

[ fgr<indoiráni ]